Üdvözöllek benneteket kedves hölgyek, Kryon vagyok a Mágneses Szolgálattól!

Ha bármit kérhetnénk tőletek eme pillanatban, akkor azt kérnénk, hogy valamiképpen az elmétekben és a tudatotokban hozzatok létre egy buborékot, ami minden más magatok körül észlelt valóságtól különáll! Aztán egy kis ideig hagyjatok mindent hátra, ami a buborékon túl van, és csak hallgassatok, csak legyetek! Ez az egész találkozó abból ered, hogy egy előző életben, nőkként részese voltatok a Lemúriának nevezett kalandnak. Mondtuk korábban, és most is vannak akik kételkednek, azok akik azt mondják: "Nos, mondd meg nekem: ott voltam, vagy sem?" Igen, ott voltál. Abból tudom, hogy ott voltál, hogy most itt ülsz. Kedves hölgyek, rátaláltatok az útra az emberi lét útvesztőjében, hogy elérjetek a Nővériséghez, egyfajta energiára reagálva. Minden valószínűség ellenére egy bizonyos szinten visszaemlékeztek: "Ott voltam" a következő lépés pedig az, hogy:"Na és?" Mihez fogtok kezdeni ezzel a tudással, amellett, hogy itt ültök és ünnepeltek vagy emlékeztek? Újra és újra beszéltünk arról, hogy ez a nők számára a cselekvés ideje.

Ez az amiről beszélni kívánok: a nők. A nemetekről akarok szólni. Fénymunkások vagytok. Ez azt jelenti, hogy egytől-egyig mindannyiótokban jelen van az önértékelés hiánya, ez pedig egyszerűen a dolog velejárója. A nemetek ezt még súlyosbíthatja a társadalom miatt, amiben éltek. Így tehát két dolog is ellenetek szól abban, hogy megéljétek azon teljes jogosultságkörötöket, amellyel lemúriai nőként rendelkeztek. Mert jelenleg ebben a társadalomban, amiben éltek, más a helyzet. Azt szeretném látni tőletek, hogy a saját fejetekben viszont ne legyen más!

Többen hallhattátok a közvetítésekben, ahogy azt mondom: "Ezt visszatartom a társam elől, nem hallja, mivel ő férfitestben él, ez pedig nektek szól." Azt mondom, ne legyen félrevezető számotokra a férfihang, mert Kryon nem férfi vagy nő! Istennek nincs neme, de Isten együttérző - ez pedig a ti nemetek tulajdonsága, és most pont a megfelelő helyen vagytok, ahhoz, hogy ezt meghalljátok. Azt mondom, a társam és én olyannyira tiszteljük a női nemet, hogy ezt a közvetítést ő nem hallja, mint ahogy általában szokta. Majd később kell meghallgatnia, ahogy mindenki másnak is. Ezzel tiszteletünket fejezzük ki. Viszont itt ennél többről van szó: jogosultak vagytok erre. Jogosultak vagytok nemetek energiájára és nagyszerűségére, mivel az igen különleges.

Arról akarok beszélni, hogy milyen volt Lemúriában a falu férfiai és női közötti kapcsolat. Nagyon más volt ez, erőteljesen különbözött attól, ahogy ma van. Tanításunk egy része a nemetek tiszteletének fellobantása annak érdekében, hogy meglássák azt, ami női lelkületű, vegyenek egy lélegzetet és felismerjék, hogy ez igen különleges volt. Ismeritek azt a hagyományt, amikor egy férfi megkéri egy nő kezét. Gondoljátok csak el: letérdel - az egyetlen alkalommal az élete során (Kryon és a közönség nevet). Honnan származik ez vajon? Azt mondjátok: "Utánanéztem, és megtaláltam itt meg ott, ennek és annak a hagyománya..." Vajon honnan eredt ez a hagyomány? Amikor egy férfi meg akarja kérni egy nő kezét, miért ereszkedne térdre, miért hajtana térdet - ahogy azt mondani szokták - a nemetek előtt? Épp az imént válaszoltam meg: ez a tiszteletadás, ami az emberiség hagyománya. Lemúriában kezdődött, hogy a férfi letérdelt és azt mondta a nőnek: "Lennél a társam egy közös kalandban?" A férfi pedig térden várja a nő válaszát.

Szeretném, ha összpontosítanátok gondolataitokat erre egy pillanat erejéig, mert ez csupán az energiának egy darabkája, amivel a férfiak viszonyultak a nőkhöz Lemúriában!

Hallottátok azt a szót, hogy vannak, akik "feljogosítva" érzik magukat - meglehet, mostanra ezt nem tekintitek pozitív kifejezésnek. "Nos, nem akarok annak a személynek a közelében lenni, mert annyira feljogosult, vagy annak érzi magát." Hadd mondjak nektek valamit: Ti fel vagytok jogosítva! A női lelkületetek, a nemetek az, amely Istenről tanította az emberiséget, amely felnevelte a gyermekeket azzal az együttérzéssel, ami a ti tulajdonságotok. Ezek egyikét sem tudta a férfi elvégezni, és ezt tudták is! Tudták! Így amikor rátekintettek a nőkre, akik a társaik voltak az életük során, az szerelmet váltott ki bennük. Természetesen voltak köztük véleménykülönbségek, és előfordulhatott, hogy esetenként vitáztak is, de végülis kedveseim, itt megemlítendő egy másik hagyomány is, ami szintén elveszett: a férfi letérdel és azt mondja: "Bocsáss meg! Bocsásd meg, hogy megríkattalak! Bocsásd meg, hogy kevesebb voltam annál, mint amilyennek lennem kellett volna!" Mert a férfiak tudták, hogy kik voltatok.

Szeretném, ha ezt tartanátok fejben, és nem akarom, hogy így gondolkozzatok: "Hová tűnt mindez? Miért velem történt mindez? Bárcsak úgy lenne minden ma is, mint volt!" Szeretném, ha visszaemlékeznétek erre, mert ez az, akik vagytok, a jelenben is, ez sosem változott meg! Ami megváltozott, az a társadalom körülöttetek. Garantálom: ha a megfelelő kapcsolatban éltek, a férfiak tudják, hogy kik vagytok. Talán a térdre ereszkedés hagyománya megváltozott, de tudják, hogy kik vagytok. Ők fogják elsőként kimondani: "Olyasmit hozol a társas viszonyunkba, amit én sosem tudnék."

Nők, ezt éltétek meg Lemúriában - szerettem volna, ha ezt tudnátok! Nem olyan ez, mint ahogy jelenleg van, másmilyen volt. Másféle tudatosság létezett a nemek között. Ti nők tiszteltétek a férfiakat, mert mindennap felkerekedtek, az életüket kockáztatták, hogy ennivalót hozzanak haza, gyakran meg is főzték azt nektek (Kryon nevet). Ez más. De amikor arról volt szó, hogy kicsoda a nő és mit jelent a férfi számára, akkor a férfi ismerte a protokollt, ez pedig sok térdhajtást jelentett, időről-időre a férfi és a nő között. Tisztelet volt ez, nem hagyomány.

Szeretném, ha sajátotoknak tudnátok ezt és emlékeznétek erre, éreznétek ezt - mert ez az, akik vagytok! Ezért van a Nővériség is: visszahozni ezeket a dolgokat, amik másmilyenek voltak és emlékezni rájuk. "Kryon, vissza fogunk térni valaha ehhez?" A válasz erre: nem. De eljön az idő, amikor sokkal nagyobb tisztelettel - tisztelettel - lesznek a női nem iránt, mint most, az imént megadott okokból. A nemek közti különbségek megértése lesz ez, valamint az együttérzés, türelem, isteniség, tanítás és női létre való képesség.

A társam nem hallhatja, ahogy ezt mondom. Ez csak nekünk szól, ez pedig jó. Ez jó! Szeretném, ha emlékeznétek erre: ez jó! Távozzatok erről a helyről megváltozva, önértékeléssel!

És ez így van.